Kémiai szúnyoggyérítés
Biológiai szúnyoggyérítés Tovább >>>
Környezettudatos szúnyoggyérítés Tovább >>>

Kémiai szúnyoggyérítés

A szúnyogok ellen bevetett készítmények hatásmechanizmusait innen részletesebben megismerheted... Tovább >>>

A kémiai légi permetezésnél elgondolkodtató az a tény, hogy a szúnyogok kiirtásának céljából önmagunkat is lepermetezzük idegméreggel, míg a növényvédelemben csak megmosás után elfogyasztjuk a lepermetezett növényeket... mégis az utóbbi nagyobb tiltakozást vált ki. Vannak ugyan ellenvélemények, melyek szerint minden szúnyogirtó csak a vérszívóknak árt, de ezek nélkülöznek minden magyarázatot, sőt a cikk megjelenésének idején még egy emlősökre feltételezett rákkeltő szerrel (Unitox 14 ULV, Unitox 100 SC), zuhanyoztatták a szúnyogokkal együtt a lakosságot.

Próbálok a legegyszerűbben, legtömörebben fogalmazni, de néhol elkerülhetetlenek a kitérések. A hatóanyagokat, és nem a készítmények neveit jellemzem.
A rovarok ellen alkalmazott vegyszerek különböző élettani funkcióik megváltoztatásával (gátlásával-serkentésével) avatkoznak be. (Idegmérgek, Fejlődést szabályozó anyagok, Magatartást befolyásoló anyagok)
Jelenleg a szúnyogok ritkítására alkalmazott kemikáliák az idegmérgek (neurotoxinok) csoportjába tartoznak. Az idegmérgek hátránya az, hogy minden idegrendszerrel rendelkező állatra hatnak kisebb-nagyobb mértékben* (magyarázat a válasz végén.).

Az idegmérgek az élőlények ingerületterjedését befolyásolják, hatásmechanizmusuk alapján három csoportot különböztetünk meg (az ábrán piros számokkal jelölve a hatás helyei):
1- acetilkolin-észteráz gátlók;
2- az ingerületátvivő anyag posztszinaptikus membránhoz való kötődését befolyásolók;
3- az idegmembrán ion-áteresztőképességét befolyásolók;

Néhány szó a kémiai ingerületterjedésről: A szúnyogoknál (rovaroknál) az idegsejteken belül elektromosan továbbítódik az ingerület, de az idegvégződések találkozásainál (axon-dendrit vagy axon-szoma szinapszisokban) kémiai ingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek) segítségével terjed az ingerület. Az ábrán a kolinerg-típusú (acetilkolin mediátorú) kémiai szinapszis van csak feltüntetve, a többi típus hasonló felépítésű. Az ingerületátvivő anyagok a membrán ionáteresztő képességét befolyásolják, ami az idegsejt nyugalmi állapotát változtatják meg. A membrán két oldalán potenciálváltozás lép fel, ami elektromos jelként (ingerület) továbbítódik az idegsejten belül. Az idegsejtek közötti kémiai ingerületáttevődés folyamata számos helyen és módon gátolható. Nyugalmi állapotban az idegsejt véglemez-membránjának két oldalán potenciálkülönbség lép fel (-90 mV), amit aktív transzporttal az ún.Na+ - K+ -ATP-áz pumpa tart fenn. Az ingerület az idegsejten belül elektromos jelként vándorol, majd az idegsejt végére (axon) érkezve kémiai ingerületátvivő anyagokat (neurotranszmitterek) szabadulnak fel a sejtben raktározott vezikulumokból (membránnal övezett néhány száz nm-es hólyagocska). A neurotranszmitterek a két sejt közötti résbe (szinapszis) jutnak, majd az ingerületet fogadó idegsejt (posztszinaptikus) membránján elhelyezkedő receptorokhoz kötődnek irreverzibilisen. A kötődés helyének megváltozik a térszerkezete, ez megváltoztatja a posztszinaptikus membrán ion-áteresztő képességét, és a membránon keresztül ion-áramlás indul meg az egyensúlyi állapot irányában. Néhány ezredmásodperc múlva a kötődő molekula leválik, és a lebontó enzimek segítségével inaktiválódik. Az ingerületterjedést a neurotoxinok a receptorok -, az ioncsatornák -, vagy a neurotranszmittert inaktiváló enzimek gátlásával, vagy serkentésével zavarhatják meg. (bővebben>> )

1- acetilkolin-észteráz gátlás: A szúnyogok(rovarok) idegi kommunikációjában fontos szerepet töltenek be a kolinerg-szinapszisok, ahol az igerületátvivő anyag az acetilkolin, amit a feladata teljesítése után az acetilkolin-észteráz inaktivál kolinra és ecetsavra. A foszforsav-észterek, és a zoocid karbamátok úgy fejtik ki hatásukat, hogy reagálnak az acetilkolin-észteráz enzimmel, így az nem tudja inaktiválni az aceilkolint, és lebontás hiányában egy tartós ingerületi állapot jön létre. (Először a folyamat eredményeként egy enzim-inhibítor kapcsolat jön létre, ami még megfordítható (reverzibilis), majd egy stabilabb komplex jön létre, amely folyamat már nem fordítható meg (irreverzibilis).

2- posztszinaptikus membránhoz kapcsolódást befolyásolók: Az idegmérgek egy másik csoportja úgy fejti ki hatását, hogy a szinapszisokban az ingerületátvivő anyagoknak a posztszinaptikus membránhoz történő kötődését gátolják. A neurotranszmittert fogadó idegsejt (posztszinaptikus) receptora általában valamilyen ioncsatornával kapcsolt, és az ingerületátvivő anyag kötődése térszerkezet-változást okoz, ami megváltoztatja a posztszinaptikus idegsejt membránjának az ionáteresztő képességét. Ez rövid ideig (néhány ezredmásodperc) lehetővé teszi a szabad ion-áramlást, majd az ingerületátvivő anyag leválik a receptorról és inaktiválódik.

3- az idegmembrán ion-áteresztőképességét befolyásolók: Idetartoznak a legrégebben használt klórozott szénhidrogének (A DDT-t elsőként 1873-ban írták le, de rovarölő hatása 1939 óta ismert), és a viszonylag modernnek számító szintetikus piretroidok.

A DDT úgy fejti ki hatását, hogy blokkolja a posztszinaptikus membrán receptoraihoz kapcsolódó Na+ -csatornák működését, azzal hogy az ingerületátjutást követően (0,1 msec) gátolják az ioncsatorna bezáródását, ezzel mintegy tartós ingerület keletkezik.
A piretroidok a piretrumok szintetikus származékai. A piretrumokat évszázadok óta használják rovarirtásra, és egy krizantémféle (Chrisanthemum cinerariaefolium) virágporából készítették. A természetes piretrum fololabil, azaz napfényre bomló, és az állandó testhőmérsékletű állatokban gyorsan lebomlik. A mesterségesen előállított piretroidoknak négy generációját különböztetjük meg. Ezek közül az első két generáció még megőrizte UV-sugárzásra (napfényre) bomló tulajdonságát, a III. és IV. generációs piretroidok azonban már nappal is stabilak maradnak. A piretroidok hatásmechanizmusa ugyanaz, mint a DDT-nél leírtak, azaz a Na+ -csatornák blokkolásával tartós ingerületet idéznek elő.

Óvatosságra int bennünket, hogy a korábban repülő szúnyogok ellen engedélyezett vegyszerek veszélyesek voltak. A legújabb felismerés szerint a biztonságosnak ítélt, tehát engedélyezett foszforsav-észereket /dichlorvos hatóanyag/ (pl. UNITOX 14ULV, UNITOX 100SC). 2006-tól kivonták a forgalomból feltételezett rákkeltő hatásuk miatt. Vagy a közismerten rossz hírű DDT-t is néhány éve még csodaszernek tartották (1948-ban még Nobel-díjat kapott a feltaláló, majd a 70-es években betiltották.), persze utólag már könnyű okosnak lenni.

*= A hatás függ a testmérettől, az ingerületterjedés típusától, és feltételezések szerint az idegrendszer fejlettségétől. (A szerves foszfátok (pl. dichlorvos /UNITOX./) a II. világháború alatt folyó ideggáz kutatás termékei. Erősebb koncentrátumban tehát a legfejlettebb idegrendszerű élőlényekre is hatnak. Ezért kell igen óvatosan bánni az alkalmazásukkal.)

A kémiai és a biológiai Bti-módszer összehasonlítása?

Több biológiai módszer ismeretes, a biológiai szúnyog-'irtás' alatt a hazánkban is alkalmazott mikrobiológiai Bti-módszert jellemzem.

Tovább a kezdőlapra: Tovább >>>
Tovább a kérdésekhez: Tovább >>>