Kémiai szúnyoggyérítés Tovább >>>
Biológiai szúnyoggyérítés
Környezettudatos szúnyoggyérítés Tovább >>>
Biológiai szúnyoggyérítés
"Ki szúnyog ellen oly fegyvert ragad, mit medve ellen vinni hősiség, bolond." Ádám (Madách Imre: Az ember tragédiája)
A szúnyogok ellen bevetett készítmények hatásmechanizmusait innen részletesebben megismerheted... Tovább >>>
Hogyan működik a biológiai védekezés?
Többféle biológiai módszer létezik (majd később ezekre is kitérek). A többféle lehetőség közül csak a mikrobiológiai módszert, azon belül is csak a nálunk legismertebb Bti-módszer hatásmechanizmusát említem meg. Egy természetben is élő talajlakó baktérium, a Bti (Bacillus thuringiensis ssp. israelensis) Ez a spóraképző baktérium egy fehérje alapú baktérium-toxint (méreganyagot) termel. Ezt kiszórva a vízfelületre, a vízben élő szervezetek elfogyasztják, de a méreganyag szelektivitásának köszönhetően csak a csípőszúnyog és a púposszúnyog lárváit pusztítja el.
Bonyolultabban a Bti-baktérium hatékonysága a spóraképzés folyamán a spóra mellett képződő fehérjekristályokon (delta-endotoxin) alapul, melyek protoxint tartalmaznak.
Ez a protoxin a szúnyogok lúgos kémhatású középbelében, az ott jelenlévő enzimek hatására kisebb fehérjekomponensekre (toxinokra) bomlik, és ezek jelentik a szúnyogoknak a halálos méreganyagot. A középbél felszínén speciális glikoproteinek találhatók, melyekhez specifikusan kapcsolódhatnak az egyes fehérjekomponensek. A bélfalhoz kapcsolódó toxinok pórusokat képeznek, melyeken keresztül a béltartalom iontartalma kiáramlik, helyére víz áramlik be. A bélsejtek megdagadnak és szétdurrannak. A hatást tehát nem maguk a baktériumok okozzák, hanem a fehérjetestek, melyeket termelnek.
A fehérjekristály akkor tudja kifejteni hatását, ha a következő feltételek érvényesülnek a célorganizmus belében:
a) Alkáli bélmiliő,
b) Specifikus bélproteázok (lebontóenzimek), melyek a fehérjekristályt (protoxint) lebontják toxinokra,
c) Speciális receptorhelyek a középbél hámsejtjein, melyekhez hozzákapcsolódnak a fehérjekomponensek,
Ezek a feltételek csak a szúnyoglárvák, különösen a csípő- és púposszúnyogok lárváinál találhatók meg. A Bti-baktériumot ezért csak a csípőszúnyog-lárvák gyérítésénél alkalmazzák.
De valójában nem a baktérium pusztítja el a szúnyoglárvákat, csak a spóraképződés során a spóra mellett képződő fehérje, tehát nincs is szükség a gyilkos hatás eléréséhez a Bti-baktériumra. Sőt, a toxintermelés tulajdonsága génsebészeti úton átvihető más szervezetekbe is, tehát már nem is a Bti-baktérium termeli a szúnyoglárvákat elpusztító méreganyagot.
(A hernyók, vagy burgonyabogarak.stb. ellen ható más Bacillus thurimgiensis törzsek toxintermelő tulajdonságát génsebészeti úton beépítik haszonnövényekbe (GMO), melyek a toxin tulajdonságával felvértezve védettek lesznek a hernyók, vagy burgonyabogarak.stb. ellen. Csak hát a szúnyoglárvák ellen ható toxint felesleges lenne beültetni növényekbe, mert a vértáplálékra szomjazó szúnyoglányok csak pihenni telepednek a növényekre.)
Többféle biológiai módszer létezik (majd később ezekre is kitérek). A többféle lehetőség közül csak a mikrobiológiai módszert, azon belül is csak a nálunk legismertebb Bti-módszer hatásmechanizmusát említem meg. Egy természetben is élő talajlakó baktérium, a Bti (Bacillus thuringiensis ssp. israelensis) Ez a spóraképző baktérium egy fehérje alapú baktérium-toxint (méreganyagot) termel. Ezt kiszórva a vízfelületre, a vízben élő szervezetek elfogyasztják, de a méreganyag szelektivitásának köszönhetően csak a csípőszúnyog és a púposszúnyog lárváit pusztítja el.
Bonyolultabban a Bti-baktérium hatékonysága a spóraképzés folyamán a spóra mellett képződő fehérjekristályokon (delta-endotoxin) alapul, melyek protoxint tartalmaznak.
Ez a protoxin a szúnyogok lúgos kémhatású középbelében, az ott jelenlévő enzimek hatására kisebb fehérjekomponensekre (toxinokra) bomlik, és ezek jelentik a szúnyogoknak a halálos méreganyagot. A középbél felszínén speciális glikoproteinek találhatók, melyekhez specifikusan kapcsolódhatnak az egyes fehérjekomponensek. A bélfalhoz kapcsolódó toxinok pórusokat képeznek, melyeken keresztül a béltartalom iontartalma kiáramlik, helyére víz áramlik be. A bélsejtek megdagadnak és szétdurrannak. A hatást tehát nem maguk a baktériumok okozzák, hanem a fehérjetestek, melyeket termelnek.
A fehérjekristály akkor tudja kifejteni hatását, ha a következő feltételek érvényesülnek a célorganizmus belében:
a) Alkáli bélmiliő,
b) Specifikus bélproteázok (lebontóenzimek), melyek a fehérjekristályt (protoxint) lebontják toxinokra,
c) Speciális receptorhelyek a középbél hámsejtjein, melyekhez hozzákapcsolódnak a fehérjekomponensek,
Ezek a feltételek csak a szúnyoglárvák, különösen a csípő- és púposszúnyogok lárváinál találhatók meg. A Bti-baktériumot ezért csak a csípőszúnyog-lárvák gyérítésénél alkalmazzák.
De valójában nem a baktérium pusztítja el a szúnyoglárvákat, csak a spóraképződés során a spóra mellett képződő fehérje, tehát nincs is szükség a gyilkos hatás eléréséhez a Bti-baktériumra. Sőt, a toxintermelés tulajdonsága génsebészeti úton átvihető más szervezetekbe is, tehát már nem is a Bti-baktérium termeli a szúnyoglárvákat elpusztító méreganyagot.
(A hernyók, vagy burgonyabogarak.stb. ellen ható más Bacillus thurimgiensis törzsek toxintermelő tulajdonságát génsebészeti úton beépítik haszonnövényekbe (GMO), melyek a toxin tulajdonságával felvértezve védettek lesznek a hernyók, vagy burgonyabogarak.stb. ellen. Csak hát a szúnyoglárvák ellen ható toxint felesleges lenne beültetni növényekbe, mert a vértáplálékra szomjazó szúnyoglányok csak pihenni telepednek a növényekre.)
Többféle biológiai módszer létezik (majd később ezekre is kitérek). A többféle lehetőség közül csak a mikrobiológiai módszert, azon belül is csak a nálunk legismertebb Bti-módszer hatásmechanizmusát említem meg. Egy természetben is élő talajlakó baktérium, a Bti (Bacillus thuringiensis ssp. israelensis) Ez a spóraképző baktérium egy fehérje alapú baktérium-toxint (méreganyagot) termel. Ezt kiszórva a vízfelületre, a vízben élő szervezetek elfogyasztják, de a méreganyag szelektivitásának köszönhetően csak a csípőszúnyog és a púposszúnyog lárváit pusztítja el.
Bonyolultabban a Bti-baktérium hatékonysága a spóraképzés folyamán a spóra mellett képződő fehérjekristályokon (delta-endotoxin) alapul, melyek protoxint tartalmaznak.
Ez a protoxin a szúnyogok lúgos kémhatású középbelében, az ott jelenlévő enzimek hatására kisebb fehérjekomponensekre (toxinokra) bomlik, és ezek jelentik a szúnyogoknak a halálos méreganyagot. A középbél felszínén speciális glikoproteinek találhatók, melyekhez specifikusan kapcsolódhatnak az egyes fehérjekomponensek. A bélfalhoz kapcsolódó toxinok pórusokat képeznek, melyeken keresztül a béltartalom iontartalma kiáramlik, helyére víz áramlik be. A bélsejtek megdagadnak és szétdurrannak. A hatást tehát nem maguk a baktériumok okozzák, hanem a fehérjetestek, melyeket termelnek.
A fehérjekristály akkor tudja kifejteni hatását, ha a következő feltételek érvényesülnek a célorganizmus belében:
a) Alkáli bélmiliő,
b) Specifikus bélproteázok (lebontóenzimek), melyek a fehérjekristályt (protoxint) lebontják toxinokra,
c) Speciális receptorhelyek a középbél hámsejtjein, melyekhez hozzákapcsolódnak a fehérjekomponensek,
Ezek a feltételek csak a szúnyoglárvák, különösen a csípő- és púposszúnyogok lárváinál találhatók meg. A Bti-baktériumot ezért csak a csípőszúnyog-lárvák gyérítésénél alkalmazzák.
De valójában nem a baktérium pusztítja el a szúnyoglárvákat, csak a spóraképződés során a spóra mellett képződő fehérje, tehát nincs is szükség a gyilkos hatás eléréséhez a Bti-baktériumra. Sőt, a toxintermelés tulajdonsága génsebészeti úton átvihető más szervezetekbe is, tehát már nem is a Bti-baktérium termeli a szúnyoglárvákat elpusztító méreganyagot.
(A hernyók, vagy burgonyabogarak.stb. ellen ható más Bacillus thurimgiensis törzsek toxintermelő tulajdonságát génsebészeti úton beépítik haszonnövényekbe (GMO), melyek a toxin tulajdonságával felvértezve védettek lesznek a hernyók, vagy burgonyabogarak.stb. ellen. Csak hát a szúnyoglárvák ellen ható toxint felesleges lenne beültetni növényekbe, mert a vértáplálékra szomjazó szúnyoglányok csak pihenni telepednek a növényekre.)
Többféle biológiai módszer létezik. A többféle lehetőség közül csak a mikrobiológiai módszert, azon belül is csak a nálunk legismertebb Bti-módszer hatásmechanizmusát említem meg. Egy természetben is élő talajlakó baktérium, a Bti (Bacillus thuringiensis ssp. israelensis) Ez a spóraképző baktérium egy fehérje alapú baktérium-toxint (méreganyagot) termel. Ezt kiszórva a vízfelületre, a vízben élő szervezetek elfogyasztják, de a méreganyag szelektivitásának köszönhetően csak a csípőszúnyog és a púposszúnyog lárváit pusztítja el.
Bonyolultabban a Bti-baktérium hatékonysága a spóraképzés folyamán a spóra mellett képződő fehérjekristályokon (delta-endotoxin) alapul, melyek protoxint tartalmaznak.
Ez a protoxin a szúnyogok lúgos kémhatású középbelében, az ott jelenlévő enzimek hatására kisebb fehérjekomponensekre (toxinokra) bomlik, és ezek jelentik a szúnyogoknak a halálos méreganyagot. A középbél felszínén speciális glikoproteinek találhatók, melyekhez specifikusan kapcsolódhatnak az egyes fehérjekomponensek. A bélfalhoz kapcsolódó toxinok pórusokat képeznek, melyeken keresztül a béltartalom iontartalma kiáramlik, helyére víz áramlik be. A bélsejtek megdagadnak és szétdurrannak. A hatást tehát nem maguk a baktériumok okozzák, hanem a fehérjetestek, melyeket termelnek.
A fehérjekristály akkor tudja kifejteni hatását, ha a következő feltételek érvényesülnek a célorganizmus belében:
a) Alkáli bélmiliő,
b) Specifikus bélproteázok (lebontóenzimek), melyek a fehérjekristályt (protoxint) lebontják toxinokra,
c) Speciális receptorhelyek a középbél hámsejtjein, melyekhez hozzákapcsolódnak a fehérjekomponensek,
Ezek a feltételek csak a szúnyoglárvák, különösen a csípő- és púposszúnyogok lárváinál találhatók meg. A Bti-baktériumot ezért csak a csípőszúnyog-lárvák gyérítésénél alkalmazzák.
De valójában nem a baktérium pusztítja el a szúnyoglárvákat, csak a spóraképződés során a spóra mellett képződő fehérje, tehát nincs is szükség a gyilkos hatás eléréséhez a Bti-baktériumra. Sőt, a toxintermelés tulajdonsága génsebészeti úton átvihető más szervezetekbe is, tehát már nem is a Bti-baktérium termeli a szúnyoglárvákat elpusztító méreganyagot.
(A hernyók, vagy burgonyabogarak.stb. ellen ható más Bacillus thurimgiensis törzsek toxintermelő tulajdonságát génsebészeti úton beépítik haszonnövényekbe (GMO), melyek a toxin tulajdonságával felvértezve védettek lesznek a hernyók, vagy burgonyabogarak.stb. ellen. Csak hát a szúnyoglárvák ellen ható toxint felesleges lenne beültetni növényekbe, mert a vértáplálékra szomjazó szúnyoglányok csak pihenni telepednek a növényekre.)
Kedvezőtlen körülmények között a Bacillus thuringiensis vegetatív sejtek spórákká alakulnak. A spóra alak a baktériumok életciklusának egyfajta szunnyadó állapota, amely segítségével a baktérium szervezete vár a kedvezőbb életkörülményekre. A Bacillus thuringiensis különbözik a többi baktériumsejttől, mert a spóraképződés 5.stádiumában az exospóriumon belül képződik egy fehérjetermészetű, kristályszerű komplex (delta-endotoxin). Ez a parasporális részecske a Bacillus thuringiensis toxikus alkotóeleme.
A Bti baktérium spóráján belül képződő toxin a tenyésző helyek vizeiben táplálkozó csípőszúnyog lárvákat pusztítja el, a petékre, bábokra és repülő alakokra ártalmatlan. A biológiai szer drágább, de nem a városok légterét, hanem a kisebb felszínű költővizeket szükséges permetezni. A kémiailag kezelt terület 15-20%-a.
A kémiai és a biológiai Bti-módszer összehasonlítása?
Több biológiai módszer ismeretes, a biológiai szúnyog-'irtás' alatt a hazánkban is alkalmazott mikrobiológiai Bti-módszert jellemzem.
Tulajdonság: |
kémiai szúnyogritkítás: |
biológiai szúnyogritkítás: |
Hogyan hat |
A rovarok ingerületvezetését blokkolja, a légzés szervrendszerén (stigma) átjutva fejti ki a hatását |
A szúnyoglárvák tápcsatornájában keresztül fejti ki a hatását |
Hatás célszervezete |
Repülő rovarok (imágók)ellen alkalmazzák |
Csak az 1-3 (4). lárvastádiumokra hat |
Szelektivitás |
Minden élőlényre hat, de az alkalmazott koncentrációban csak a rovarokat, és a vizi szervezeket pusztítja el (vízparttól -5/50 m- védőtávolság szükséges) |
Csak a csípőszúnyog, és a púposszúnyog lárvákat pusztítja el, egyéb szervezeteknek ártalmatlan táplálék |
| Permetezés korlátai | Kedvezőtlen időjárási körülmények, (pl. kis szél (2m/s), eső...) gátolja a kezelést, amit csak a naplemente és a napfelkelte órájában lehet permetezni |
A biológiai szer egész nap kijuttatható, csak a nagy szél gátolja a prtmetezést, |
Permetezés helyszíne |
A település légtere |
A tenyészővizek felszíne |
Megelőző vizsgálat |
Nem igényel hivatalos elővizsgálatot, de célszerű egy szakértő véleményét kikérni hogy ne csak felesleges pénzkidobás és környezetszennyezés és egészségkárosítás legyen a többszöri permetezés |
Rovartani szakember megelőző terepfelderítése szükséges (szúnyoglárvák helye, fejlődési üteme...) |
Kivitelezés elmulasztása |
Nem lehet elkésni a repülő alakok elleni permetezéssel |
Csupán néhány nap áll rendelkezésre a készítmény hatékony kijuttatásához |
A kémiai légi permetezésnél elgondolkodtató az a tény, hogy a szúnyogok kiirtásának céljából önmagunkat is lepermetezzük idegméreggel, míg a növényvédelemben csak megmosás után elfogyasztjuk a lepermetezett növényeket... mégis az utóbbi nagyobb tiltakozást vált ki.
Tovább a kezdőlapra: Tovább >>>
Tovább a kérdésekhez: Tovább >>>