A szúnyogoktól ugyan eddig nem sok jót kapott az emberiség, mégis szükséges megőriznünk minden fajt, nem alakíthatjuk át a Föld élővilágát a mi elképzelésünk szerint. De az is elképzelhető, hogy egyes betegségek (talán épp a malária) lesznek gyógyíthatók a szúnyogok (mint köztesgazda) testében termelődő ellenanyaggal, az élő injekciós tű a gyors és közvetlen befecskendezést is megoldja. Érdemes megjegyezni, hogy a szúnyogok már 93 millió éve itt vannak bolygónkon, amivel még a dinoszauruszokat is túlélték. (Mi, emberek csak pár százezer éve.) Tehát nem valószínű, hogy eltüntethetők volnának következmények nélkül.

A Földön több mint 2500 szúnyogfaj él, ebből Magyarországon mintegy 45-50 fajnak az egyedeit találták meg mostanáig. Azért nem tüntetek fel egyértelmű számot, mert az eltérő irodalmak különböző fajszámot közölnek. Mindez attól lehetséges, hogy vannak fajok, melyeknek még csak a lárváit gyűjtötték be eddig, a faj repülő alakjaival egyelőre senki nem találkozott. De várható, hogy az éghajlat megváltozásának a következményeként újabb fajok jelennek meg hazánkban - míg lesznek fajok, amelyek eltűnnek. Sajnos, várható az is, hogy megjelennek újabb, szúnyogok által terjesztett betegségek, például a DDT-vel egyszer már sikeresen legyőzött malária.

A szúnyogok mintegy 93 millió évvel ezelőtt jelentek meg bolygónkon, s értelem szerűen ekkor még csak a dinoszauruszok vérével táplálkozhattak. (Az ember sokkal később jelent meg a Földön, akár a kb. 300 000 éves Homo sapiens-t, akár az 5-6 millió éves Ramapithecus-t vesszük alapul.) A dinoszauruszok korában élő szúnyogok biztos hogy nem táplálkozhattak tehát emlősök vérével. Ahogy ma is léteznek kétéltűek, hüllők és madarak vérét kedvelő fajok. Az emlősök vérén élősködő "szúnyoglányok" között is akadnak, melyek jobban kedvelik az állatok, avagy az emberek vérét. A hímszúnyogok ezzel szemben minden esetben növényi nedvekkel táplálkoznak.

A dinoszauruszok korában élő szúnyogok biztos, hogy nem táplálkozhattak emlősök vérével, mivel - tudatosítsuk megint magunkban - a szúnyogok 93 millió évvel ezelőtt jelentek meg Földünkön. És ismételjük el azt is: vannak kétéltűek, hüllők, vagy épp madarak vérét kedvelő fajok. Az emlősök vérét megcsapoló "szúnyoglányok" között is akadnak, melyek jobban kedvelik az állatok, és kevésbé az emberek vérét. A hímszúnyogok meg ugye eleve növényi nedvekkel táplálkoznak.

A maláriaszúnyogok (Anopheles) is előnyben részesítik a kérődző emlősállatok vérét, csak ennek hiányában fanyalodnak az embervérre. A házak belsejét emiatt el is kerülik, Afrikában mégis a legveszélyesebb éjszakai látogatók az emberek alvóhelyein. Azért lehetséges ez, mert Afrikában az emberek szálláshelyei jobban hasonlítanak az istállókra. (Itt kell megjegyezni, a maláriaszúnyog éjjel aktív, szúrása pedig tökéletesen fájdalommentes a sebbe fecskendezett*, érzéstelenítőt tartalmazó szúnyognyál folytán. ) Magyarországon régebben bevált védekezési módnak számított, hogy a ház köré gyűrűszerűen építették az istállókat. Ez az "állati védőöv" feltartóztatta a betegséget terjesztő kellemetlen rovarokat, amelyek szívesebben tartózkodtak az istállókban.

Mindezek ellenére a malária a II. világháborút követő években hazánk legveszedelmesebb, szúnyog által terjesztett betegsége volt.

*= a Dipterákra jellemző a külső emésztés folyamata. Vagyis a táplálékukra juttatják a nyálukat, amely szénhidrát-bontó enzimeket (amilázokat) tartalmaz. Ez segítségével a szénhidrátok a szervezeten kívül megkezdik a hidrolízisüket (kémiai lebomlásukat). A dipterák az így előemésztett táplálékot felszívják, és a szervezetükben játszódnak le a további lebontási folyamatok. A szívókában két párhuzamosan futó csatorna található, melyekben ellentétes irányban és egyidőben áramlik a vér (befelé) és a nyál (kifelé). Ez a folyamat alakult át az evolúció folyamán a szúnyogoknál , hogy a nyál véralvadásgátló és érzéstelenítő anyagokat tartalmaz.

A szúnyogok átlagos élettartama körülbelül 1-6 hét. A nőstények esetében, persze, ez mindig kevesebb, hiszen jóval nagyobb veszélynek is vannak kitéve. Egyszerűen, mert a fajfenntartás következtében rájuk hárul a vérszívás folyamata, ami cseppet sem kockázat nélküli dolog. Gondoljunk csak saját ösztönös reakcióinkra. A szúnyogok egyébként, életvitel szempontjából r-stratégiás állatok, amikre egyebek mellett jellemző a hirtelen, nagy tömegű elszaporodás, s ezzel együtt a nagy pusztulási arány.

A szúnyogok legnagyobb ellensége - a különféle emberi beavatkozásokon túl - az időjárás. Azon belül az erős szél, az eső és a hideg. A nálunk élő természetes ellenségeik egyedszámot szabályozó szerepe nem igazán jelentős, hiszen a rovarokra vadászó élőlények (denevérek, madarak) számára sokkal kívánatosabb falatot jelent egy-egy "kövér" éjszakai molylepke, mint egy "sovány" szúnyog. Tudni kell ugyanis, egy szúnyog energiatartalma kevesebb, mint 5 kalória.

A házi szúnyogok (Culex ) megtermékenyített nőstényei repülő alakban, azaz imágóként vészelik át a telet rejtekhelyeiken (pince, lépcsőház, vízóra akna, faodvak, barlangok stb.), s a hideg elmúltával bújnak csak elő. Aztán optimális időjárási körülmények esetén rakják le a víz felszínén úszó petetutajaikat, következésképp ezek az egyedek viszonylag hosszú életűek. Akár 6-7 hónapig is élhetnek.

Ám vannak olyan szúnyogfajok is, melyek egy szúnyogszezon (április-október) folyamán csak egy generációt hoznak létre. Ilyenek például az erdőben élő szúnyogok. Az árvizi szúnyogok (Aedes) generációinak száma az árhullámok számától függ, és vannak olyanok is - például a dalos szúnyogok -, melyeknek szaporodását kifejezetten az időjárási körülmények határozzák meg (mint a csapadék, páratartalom, hőmérséklet stb.). Összességében elmondható, a természetben a szúnyogok élettartama függ a fajtól, annak aktivitásától, az éghajlattól és az ellenségektől. Merthogy az aktivitás is csökkenti az élettartamot, az alacsony hőmérséklet és a nem túl magas páratartalom pedig általában meghosszabbítja a szúnyogok életét.

Minden szúnyog aktív a napfelkelte és a naplemente órájában. Célszerű ezért a szúnyog elleni kezeléseket (vagy fanatikusoknak a repülő alakok gyűjtését) erre az időpontra időzíteni. Ettől eltérően a háziszúnyogok-nemébe (Culex) tartozó egyedek éjjel is aktívak (ugyanakkor ezeknél a fajoknál a megtermékenyített nőstény telel át, a hőmérséklet csökkenésével veszítve el aktivitását). Az árvízi szúnyogokra (A?des) általánosságban jellemző, hogy a napfelkelte és a naplemente órájában a legaktívabbak - szemben az erdei szúnyogokkal, amiket nem ér a tűző nap, ezért egész nap nagy szenvedéllyel támadják az embert. A maláriaszúnyogokra (Anopheles) és házi szúnyogokra (Culex) jellemző, hogy többnyire éjjel aktívak.

Különben valamennyi szúnyognak van egy időjárástól és napszaktól függő aktivitási időszaka. A szúnyogok mozgását a fény megléte, vagy hiánya szabályozza leginkább. Általánosan megfigyelhető, hogy kerülik a tűző napot, de ezzel minden bizonnyal sok olvasó is ugyanígy van.

Borús, párás időben a többnyire csak alkonyatkor repülő fajok délen is repülnek. Megfigyelt jelenség, hogy eső előtt a szúnyogok aktivitása fokozódik, valószínűleg a megnövekvő páratartalom miatt.

A házi szúnyogok (Genus: Culex) nem repülnek többet napi 100-500 méternél, a malária szúnyogok (Genus: Anopheles) repülési távolsága 1-4 kilométer, az árvizi szúnyogok (Genus: Aëdes) 15-20 kilométer távolságra jutnak el naponta. Az erdei szúnyogfajok az erdőkben messze (10-20 kilométer) elkóborolnak, de az erdőt nem hagyják el.

A szúnyogok évszakos vándorlását elsősorban nemzedékeik száma határozza meg. Érdemes megjegyezni, hogy a nem éppen az Igaziszúnyogok (Familia: Culicidae) családjába tartozó Púpos- (Familia: Simuliidae), Lepke (Familia: Psychodidae) és Törpeszúnyog (Familia: Ceratopogonidae) apró fajok (vérszívó muslicák), ugyan kis számban találhatóak meg hazánkban, de kedvező körülmények esetén megjelennek, és ismeretlenségük miatt nagy riadalmat okozhatnak. Ilyen eset például a Szegeden és környékén időnként megjelenő Púposszúnyogok (cseszlék, kolumbácsi légyfélék). Tenyészőhelyüktől (gyors folyású patakok oxigéndús vize) a légáram segítségével akár 250 km-re is eljuthatnak. (A púposszúnyogok csípését nagy piros hólyagszerű duzzanat kíséri, ami miatt sokan azt feltételezik, hogy a "szúnyogirtást túlélő szúnyogok (!)" által a csípés nyomán az emberi szervezetbe jutó vegyszer okozhatja a duzzanatot.)

A szúnyogok repülési távolságának ismerete a szúnyog elleni védekezési terület meghatározásánál, ismerete megmondja, hogy milyen távolságig szükséges a kezelést végrehajtani a védendő településtől. A védekezési stratégia meghatározásához azt is fontos tudni, hogy milyen nagy a szúnyog-tenyészőhely egyedszámra nézve, és hogy milyen sűrűn követik egymást az újabb generációk.

A repülési távolság határozza meg, hogy mekkora terület tekinthető összefüggő szúnyog-együttesnek.

A repülő alakok (imágó) nappal olyan rejtekhelyeken pihennek, ahol védve vannak a tűző naptól, pl. a levelek fonákán, lépcsőházakban, faodvakban.stb. pihennek. Aktivitásuk órájában (lásd: Mitől jön meg a szúnyogok kedve a "csípkelődéshez"?) indulnak életfunkcióik kielégítésére.

A szúnyogok a Kétszárnyúak rendjébe (Genus: Diptera) tartoznak. A teljes átalakulás jellemzi őket, vagyis a tojás, lárva, báb alakokat az imágó (repülő alak) alak követi. A lárva és a báb alakok másodlagosan vízhez kötöttek, ez azt jelenti, hogy a légtérből lélegeznek (kivéve: Mocsári szúnyog /Mansonia richiardii/).

A telet különböző fejlődési állapotokban vészelik át. Sok szúnyogfaj (pl. az árvízi szúnyogok és az egynemzedékes fajok) pete állapotban telel, vannak imágó stádiumban telelő szúnyogok (egyes Culex fajoknál a megtermékenyített nőstények védett helyeken vészelik át a telet) és vannak fajok, melyek lárvaállapotban telelnek át.

Érdekes viszont, hogy míg a többi Kétszárnyú (Ordo: Diptera) báb állapotban vészeli át a telet, addig a szúnyogok pete, lárva és imágó alakokban, nem ismeretes, hogy lennének báb állapotban telelő szúnyogok.

A hím szúnyogok elpusztulnak a hideg időjárás beköszöntével.

A szúnyogokat vértáplálékuk megtalálásában fizikai és kémiai ingerek segítik (szag, hőmérséklet, nedvesség, szén-dioxid, szín, mozgás .stb). Tehát szeretik a nappali búvóhelyük közelében, sötét ruhában, lihegve aktívan sportoló személyeket.

Szaglás szempontjából a vér, izzadtság, vizelet.stb. boklástermékeinek van döntő jelentőssége (fenilalanin, haemoglobin, ammónia, szén-dioxid. stb.) A "0' vércsoportú embereket jobban kedvelik (Én is "0", Rh+ - vagyok...). Kísérletek folynak Angliában szúnyogriasztó hatású dezodorok kifejlesztésében.

A hőmérsékleti értéknél a 30-43 C o-os objektumok (élőlény/tárgy) az optimálisak.

Színek esetében előnyben részesítik a sötét (fekete, vörös) ruhába öltözött egyéneket, a fehér ruhába öltözött emberrel szemben ( a szúnyogok szeme a vörös színre érzéketlen, számukra az is fekete).

Jómagam, szúnyogvadászatoknál fehér zoknit szoktam felvenni, mert a szúnyogok nem válogatnak, ha nincs más élőlény a közelben, megfigyelésem szerint előszeretettel szállnak az alkarra és a lábszárra, s a fehér háttéren jól észrevehetők a szárnyas fejvadászok.

A szén-dioxid érzékelése azonnal támadásra ingerli a szúnyogokat. Léteznek szén-dioxiddal nagyon eredményesen működő szúnyog-csapdák is. Akkor célszerű a használatuk, ha nem csak egy bizonyos élőlény vérét kedvelő szúnyogokat szeretnénk begyűjteni, hanem egy objektív gyűjtési anyagot szeretnénk kapni egy terület szúnyog-együtteséről.

A látásnak kisebb szerepe van, mivel a szúnyogok szürkületben, éjjel aktívak, csak akkor van kisebb szerepe, ha már a zsákmány kellő közelségbe jut.

A repülő szúnyogok legnagyobb ellensége az időjárás, de élőlények is vadászhatnak rájuk. Természetes körülmények között elpusztíthatják a szúnyogokat a paraziták (különböző penészgombák, élesztőgombák. stb.), vagy a ragadozóik. Főként lárvaállapotban lehetnek más fajok táplálékai (pl. gőték, ebihalak, csíborok, szitakötő-lárvák.. stb.). A kifejlett szúnyog kalóriatartalma nagyon kicsi (5 cal), sokkal inkább megéri nagyobb testű rovarokra vadászni, melyeknek a tápértéke átlagosan 30 cal.

Sokféle rovarevő állat vadászhat rájuk, az ízeltlábúak közül pl. a szitakötők, skorpiólegyek.stb., a madarak közül a fecskék, cinegék, légykapók, kecskefejők (bár a szúnyogok akkor aktívak, amikor már a legtöbb madár befejezte aktivitási időszakát). Az emlősök közül a denevér vadászik rájuk hatékonyan, hiszen aktivitása megegyezik a szúnyogokéval.

A szúnyogok azért olyan sikeresek, mert lárvaként és repülő rovarként is sok ellenségük elől el tudnak menekülni. Az ártéri szúnyogok azokban az életterekben fejlődnek, ahol sok más élőlény nem telepszik meg, mivel az árvíz után csak rövid ideig borítja el a tenyészőhelyeket a víz. A repülő alakok pedig akkor indulnak táplálékszerző körútra, amikor a madarak nyugovóra térnek, vagy éppen ébrednek.

Fejlődésmenetüket tekintve a szúnyogok r-stratégisták("r"=a Lotka-Volterra egyenlet belső növekedési rátája). Ezekre a fajokra jellemző, hogy a gyorsan változó körülményeket kínáló élettereket (pl. pocsolyák) hamar benépesítik. Nemzedékeik gyorsan követik egymást, számos utódot hoznak létre, és kis méretűek. A környezet változásaihoz csak kis mértékben képesek alkalmazkodni. Ezzel szemben az ellenségeik fejlődésmenet alapján K-stratégisták (kevés utód, nagy testméret, nagyobb ellenálló-képesség).

1. Egy AIDS-fertőzött ember csípésénél 1:10 000 000 -hoz az esély, hogy a szúnyog a HIV-vírust is felveszi.
2. A HIV-vírus nem áll ellen a szúnyog emésztési folyamatainak.
3. A vírusnak a szaporodáshoz a szúnyog sejtjeit kéne felhasználni, márpedig a HIV-vírus rovarsejtekben nem tenyészik.
Tehát az AIDS-fertőzés kockázata a szúnyogcsípés következtében, egyenlő a nullával.

Jelenleg nem ismerünk bioterrorista szúnyogokat.

Igen, a hímek szájszerve a bőr átfúrására alkalmatlan, csak növényi nedvekkel táplálkoznak. A nőstény szúnyogok is szívesen táplálkoznak virágokkal, gyümölcsökkel, de a peterakáshoz szükségük van vértáplálékra. Valószínűleg a vér fehérjetartalmát használják fel a peték érleléséhez.

Léteznek olyan fajok is, melyek nőstényei vérszívás nélkül is raknak petét /autogén fajok/ (Culex pipiens molestus, Theobaldia subochrea, Aedes aegypti.), de a vérszívás nélkül lerakott peték száma jóval kevesebb, mint a vért szívott egyedeké.

A hím szúnyogok növények nedveivel táplálkoznak, szájszervük alkalmatlan a bőr átfúrására. A nőstény szúnyogok is szívesen táplálkoznak virágokkal, gyümölcsökkel, de a peterakáshoz szükségük van vértáplálékra.

A legtöbb faj nőstényeinek szüksége van a szaporodáshoz vértáplálékra, valószínűleg a vér fehérjetartalmát használják fel petéik érleléséhez. Vannak olyan fajok is, amelyek nőstényei vérszívás nélkül is raknak petét /autogén fajok/ (Culex pipiens molestus, Theobaldia subochrea, Aedes aegypti.), de a vérszívás nélkül lerakott peték száma jóval kevesebb, mint a vért szívott egyedeké.

A "lószúnyog" kifejezés alatt a Lószúnyogok Családjába tartozó fajokat értjük (Diptera, Tipulidae). Ezek a fajok általában növényi nedvekkel táplálkoznak, mind a hímek, mind a nőstények. Testi bélyegeik miatt hasonlítják őket a laikusok a szúnyogokhoz, és nagy riadalmat keltenek ezek a jámbor állatok a megjelenésükkel, bár a téveszmék miatt sokan rajtuk állnak bosszút a vélt sérelmeikért. Tehát se az embereknek, se a lovaknak nem kell tartaniuk ezektől a nagy testű rovaroktól.

A csípés-aktivitásukat vesztett, és megtermékenyített Culex szúnyogokat láthatjuk télen, lépcsőházakban, pincékben, garázsokban, faodvakban, barlangokban. stb.

A szúnyogok különböző fajai eltérőképpen vészelik át a telet. Egyedfejlődésük a teljes átalakulás (Diptera /kétszárnyúak rendje/ tulajdonság), vagyis a pete, lárva, báb alakokat követi az imágó (repülő) alak. A kétszárnyúak rendjébe tartozó élőlények általában báb alakban telelnek, de a szúnyogoknál előfordul pete, lárva és imágó állapotban telelők. Báb állapotban telelő szúnyogot még nem láttak.

A házi szúnyogoknál (Genus: Culex ) a megtermékenyített nőstények repülő alakban (imágó) vészelik át a telet rejtekhelyeiken (pince, lépcsőház, vízóra akna, faodvak, barlangok.stb.), s a hideg elmúltával előbújnak és az optimális időjárási körülmények esetén lerakják a vízfelszínen úszó petetutajaikat, tehát ezek az egyedek akár 6-7 hónapig is élhetnek.

Párzás előtt a szúnyoglányok figyelmét nem annyira a vérszívás ingerli, de más a helyzet a párzás után. Elsősorban a levegő szén-dioxid tartalma, és a hőmérsékleti értékek együttes hatása ingerli a szúnyogokat.

A szúnyogokat vértáplálékuk megtalálásában fizikai és kémiai ingerek segítik (szag, hőmérséklet, nedvesség, szén-dioxid, szín, mozgás .stb). Tehát szeretik a nappali búvóhelyük közelében, sötét ruhában, lihegve aktívan sportoló személyeket.

Szaglás szempontjából a vér, izzadtság, vizelet.stb. boklástermékeinek van döntő jelentőssége (fenilalanin, haemoglobin, ammónia, szén-dioxid. stb.), a magas koleszterinszintnek is lehet vonzó hatása.

A hőmérsékleti értéknél a 30-43 C o-os objektumok (élőlény/tárgy) az optimálisak.

Színek esetében előnyben részesítik a sötét (fekete, vörös) ruhába öltözött egyéneket, a fehér ruhába öltözött emberrel szemben ( a szúnyogok szeme a vörös színre érzéketlen, azt is feketének érzékelik).

A szúnyogok hallása fejlett, de különösen a hímeké. A hímeket az különbözteti meg a nőstényektől, hogy csápjukon a sörték hosszabbak, akár szabad szemmel is megkülönböztethetőek.

A hímek tollas csápjának második ízén kialakult nagyszámú érzéksejt (Johnston-féle szerv) képes a hanghullámokat felfogni. A hallószerveknek az ivarok egymásra találásában van nagy jelentősége. A nőstény által keltett másodpercenkénti rezgéshullám a hímekben párzási reflexeket vált ki. A kibocsátott hang frekvenciája jellemző az adott szúnyogfajra. A Culex fajoknál kb. 300/sec., az Aedes fajoknál kb. 600/sec.

A szúnyogok fejének legnagyobb részét a két összetett szem foglalja el, melyek több száz kisebb szemecskéből állnak, és alul, felül összeérnek. Színek szempontjából előnyben részesítik a sötét színeket (fekete, vörös) /a szúnyogok szeme a vörös színre érzéketlen, azt is feketének érzékelik/, s riasztóan hat rájuk pl. a világos lila (ibolyaszín). Sokan a házukat festik világos lilára, mert így a szúnyogok nem választják pihenőhelynek a ház falát.

A szúnyog, mint valamennyi Kétszárnyú, a teljes átalakulás folyamata (pete, lárva, báb, imágó) által fejlődik repülő alakká. Csak lárvaállapotban nőnek, négy lárvaállapotú fejlődés figyelhető meg.

Valamennyi szúnyoglárva, és báb vízben fejlődik, de csak másodlagosan alakult ki a vízi életmód, vagyis a levegőt a felszínről szerzik (kivéve: Mansonia richiardii-Mocsári szúnyog).

A szúnyogok a petéket vagy fűszálakhoz, talajhoz rögzítik; vagy a vízfelszínre rakják le (egyesével, vagy petetutaj formájában). A víz különböző tulajdonságainak a változása is fontos a szúnyogpeték felpattanásában. Ez lehet csak a hőmérséklet (vízfelszínre rakott peték), vagy plusz egyéb külső ingerek, pl. vízben oldott oxigéntartalom csökkenése, víz áramlásának megszűnése, egyéb szükséges kémiai anyagok (?) megjelenése a vízben. stb.

Az ártérre petéző fajok tenyészőhelye területileg előre megjósolható, de a vízfelszínre petéző fajok magánterületek nagyon változatos helyeire petézhetnek le, s ezzel nagyon megnehezítik az ellenük való védekezés lehetőségeit (pl. esővizes hordók, csatornák, időszakos pocsolyák, eldobott autógumik, virágcserepekben-, temetők kővázáiban-, klímaberendezésekben-, ereszcsatornákban megálló víz. stb.)

A hőmérséklet emelkedése valószínűleg újabb fajok megjelenését fogja előidézni hazánkban (míg lesznek fajok, amelyek eltűnnek).
A helyi ökológiai tényezők hatására változatos szúnyog együttes kialakulása jellemző a hegyvidékek, alföldek, rétek, erdők, árterek. stb. térségeire. A felmelegedés az ökológiai tényezőket fogja megváltoztatni, ez a változás megváltoztatja a szúnyog-együttesek összetételét is. Sajnos várható az is, hogy az újabb fajokkal együtt eddig ezen a vidéken ismeretlen, szúnyogok által terjesztett betegségek is meg fognak jelenni, például az egyszer már (a DDT-vel) sikeresen legyőzött malária.

Vérszívásnál először a szúnyoglány hőérzékelő érzékszerveivel kitapogatja a bőr alatt futó ereket, megkeresi az optimális pontot, ahol beszúrja a szívókáját, miközben a szívóka külső hüvelyét képző alsó ajkak visszahajolnak. Ezt követően nyálmirígyének váladékát a sebbe fecskendezi.

A szúnyogok nyála véralvadásgátló, értágító és viszketést kiváltó anyagokat tartalmaz. A rovarokra jellemző a külső emésztés folyamata, tehát táplálkozáskor a nyálát a táplálékra juttatja, ami elsősorban a szénhidrátokat kezdi el bontani kisebb alegységekre. Ezt nevezzük külső emésztésnek, majd az így előemésztett táplálék jut a tápcsatornába. Feltehető, hogy a szúnyogok azon tulajdonsága, hogy vérszíváskor nyálat juttat a szúrás helyére, is innen eredeztethető. A szúnyog szívókájában egyébként két csatorna található, tehát a nyál zavartalanul áramolhat a seb felszínére, mialatt a másik csatornán a vér áramlik a szúnyog testébe.

A maláriaszúnyogok (Genus: Anopheles) nyála fájdalomcsillapító anyagot is tartalmaz*, ezért tudja a főként éjszakai életmódot folytató maláriaszúnyog észrevétlen megszúrni (esetleg megfertőzni) áldozatait.

A nyálban lévő anyagok (antikoagulánsok) azért jutnak még a vérszívás megkezdése előtt a sebbe, hogy vérszívás közben a vér zavartalanul áramoljon a vékony szívókán keresztül, és a felszívott vér a szúnyog gyomrában se alvadjon meg.

A nyál hatására a csípés helye megpirosodik, megduzzad. Immunrendszerünk felismeri a szervezetünkbe jutott idegen fehérjéket, melyek hatására hisztamin szabadul fel, ami kitágítja a vérereket, hogy a fehérvérsejtek az idegen fehérjéket könnyebben és gyorsabban el tudják távolítani.

A szúnyogcsípést követő duzzanat normális körülmények között néhány nap alatt elmúlik. A viszketést követő vakarózás viszont felsebzi a bőrt és ennek hatására elgennyedő fertőzés keletkezhet.

A púposszúnyogok (vérszívó muslicák - rokon faj) csípését nagy piros hólyagszerű duzzanat kíséri, ami miatt sokan azt feltételezik, hogy a "szúnyogirtást túlélő szúnyogok" által a csípés nyomán az emberi szervezetbe jutó vegyszer okozhatja a duzzanatot. /De(!), ha egy szúnyog találkozik a "szúnyog-irtásnál" alkalmazott érintő-idegméreggel, akkor az nagy valószínűséggel elpusztul. Igazán felesleges a szúnyogot okolni, hogy az ő közvetítésével jutunk érintkezésbe a vegyszerrel, mikor azt közvetlenül egyenesen ránk szórják. De megnyugtatásul leírom, hogy a jelenleg alkalmazott "idegmérgek" emlős toxicitása rendkívül alacsony (a szúnyog idegsejtek szabadon találhatóak a szervezeten belül, az emlős idegsejteket egy védelmül is szolgáló tok veszi körül - "mielinhüvely"). Bővebben a kémiai "szúnyogirtás" fejezetben./

*= a Dipterákra jellemző a külső emésztés folyamata. Vagyis a táplálékukra juttatják a nyálukat, amely szénhidrát-bontó enzimeket (amilázokat) tartalmaz. Ez segítségével a szénhidrátok a szervezeten kívül megkezdik a hidrolízisüket (kémiai lebomlásukat). A dipterák az így előemésztett táplálékot felszívják, és a szervezetükben játszódnak le a további lebontási folyamatok. A szívókában két párhuzamosan futó csatorna található, melyekben ellentétes irányban és egyidőben áramlik a vér (befelé) és a nyál (kifelé). Ez a folyamat alakult át az evolúció folyamán a szúnyogoknál , hogy a nyál véralvadásgátló és érzéstelenítő anyagokat tartalmaz.

A kisgyermekeknél a szúnyognyállal a sebbe fecskendezett idegen fehérjék sokkal nagyobb traumát okoznak, mivel a kisgyermekek szervezete éppencsak ismerkedik az idegen fehérjék legyőzésének folyamatával. A felnőtteknél normális körülmények között néhány nap alatt megszűnő piros duzzanat jóval tovább tarthat.

Az én kisgyermekem (kb. 1 éves volt) megcsípő szúnyog nyoma bizony másfél hónapig még látható volt, pedig mindent megtettünk a szúnyogcsípéstől történő megóvására.

Természetesen egy kisgyermeknek sokat kell a szabad levegőn tartózkodni. Én nem támogatom a különböző riasztószereknek a használatát se. Jó megoldás például a szúnyoghálóval letakart babakocsi, vagy a nem közvetlen a kisgyerekre irányított halk ventilátor (a szúnyogok nem szeretik a légáramot).

Este, ha volt a gyerekszobában, akkor elektromos párologtatóval eltávolítottuk a szúnyogokat, majd egy-két óráig hagytuk, hogy eltávozzon a párologtató illata. Utána óvatosan szellőztettük a sötét szobát, persze nálunk valamennyi nyílászárón van szúnyogháló.

Hivatalos berkekben sincs egyértelmű álláspont erről a kérdésről. A köznyelv és a média szóhasználata elterjesztette az -irtás szót, viszont ez a negatív jelentésű szó azt sugallja, mintha végleg le tudnánk számolni a szúnyogokkal. Ugyanakkor egy rovartani ismeretekkel rendelkező személytől - entomológus, biológus - nem várható el, hogy "irtással" pusztítsa az élővilágot.

A "gyérítés" helyesebb szóhasználat, ugyanakkor nehezebben beépíthető a köztudatba.

Szerintem a ritkítás kifejezés a legtalálóbb, ugyanakkor senki nem használja (?). /Kérem a nyelvész vénájú olvasókat, írják meg véleményüket./

A kémiai kezelések alkalmával 80%-os a hatékonysági korlát, amikor eredményesnek lehet tekinteni a "szúnyogirtást". A biológiai módszer eredményessége ugyan jobb, nagy hátránya viszont, hogy valamennyi szúnyoglárva tenyészőhelyre el kéne juttatni.

A légi szúnyogirtásnak a leghatékonyabb módszere a légi járműről (többnyire helikopter, repülőgép) történő kezelés.

Forgó szárnyú légi járművel történő permetezés:

• a rotor forgó mozgása jobban a levegőben tartja a szúnyogirtásra használt permetet, ugyanakkor eredményesebb a lombozattal fedett területek kezelése, mert a lombsátort a forgó mozgás megmozgatja (ha közelebb repül a helikopter a kezelt területhez, jobb a hatékonyság), és jobban eljut a permet a levelek fonákán pihenő csípőszúnyogokhoz (hátránya viszont, hogy a hasznos rovarokat is jobb hatékonysággal pusztítja a permet).
• Lassabban, és irányíthatóbban képes repülni, mint a merev szárnyú repülőgép, könnyebben permetezhető vele egy keskenyebb és ideális szúnyogtenyésző hely, pl egy kanyargós csatorna.

Merev szárnyú légi járművel történő permetezés:

• Előnye, hogy gyorsabban kijuttatja a permetet,
• Olcsóbban tudja vállalni a munkát, ami sok helyen fontos érv, ugyanakkor sokhelyütt kifejezetten helikopteres szúnyog "irtásra" írják ki a pályázatot.
• Mindent egybevéve elmondható, hogy a fákkal, ligetekkel borított településeken, valamint a biológiai védekezésnél eredményesebb a helikopter, a zöldövezet nélküli településeken célszerűbb a repülőgépes kezelést alkalmazni. A légi permetezésnél kiszórt permet a kijuttatott módszernek köszönhetően lassan lebegve (kb. 15 perc alatt) jut el a földre (ezalatt végzi el a piszkos munkát). Ezért fontos figyelembe venni a kezeléseknél a szél erősségét és irányát.

(az Európai Unió tervei között szerepel, hogy megszüntetik a tagállamokban a légi járművekről történő szúnyogirtást /környezet- és egészségkárosító hatása miatt/, és tíz éven belül a növényvédő szer felhasználást is a felére csökkenti. )

A földi kezelést a pillanatnyi szúnyoghelyzet megoldására szoktak bevetni. Sajnos a hatása legtöbbször csak addig tart, ameddig a gázolajszag. Az eljárás gyakran csak kb. 50-60%-os eredményt ad, tehát nem éri el az ULV-eljáráskor megkövetelt min. 80%-os hatékonyságot. Nagyobb hatékonyságot is el lehet érni, de a tapasztalatok szerint ehhez szükséges egy szúnyogos (rovartani) ismeretekkel rendelkező személy jelenléte és felügyelete a munkálatokkal kapcsolatban.

Az eljárás alapja, hogy a gázolaj, víz és rovarirtó szer (idegméreg) összekeverésével, egy aerodiszperz rendszer keletkezik, a füstköd (smoke-füst + fog-köd = smoge-füstköd), amely elvégzi a piszkos munkát. A gázolaj tökéletlen égése révén jön létre a füstköd. Az egyre dráguló üzemanyag elfüstölése mellett viszont az a gond, hogy a gázolaj illata és nyoma is jelen van. Általában az égéstermék, mint kondenzációs mag körül helyezkednek el a vízmolekulák, vagy fordítva. A füstköd színéből meg lehet állapítani, hogy a vízrészecskék zárták körbe a gázolajszemcséket, avagy fordítva. Bevált szokás a kamerák előtt a víz hozzáöntése az elegyhez, ezzel is érzékeltetve, hogy víz az alapja a gázolaj-illatú készítménynek.

Érdemes még megjegyezni, hogy néhány éve még a szerves foszforsav észterek csoportjába tartozó, dichlorvos hatóanyagú UNITOX 100 SC készítményt alkalmazták a gázolaj mellett földi kezelésre. Ám később erről a készítményről is kimutatták (IARC), hogy melegvérű emlősökre nézve nagyon veszélyes (feltételezett rákkeltő). 2007-től már hazánkban is kizárólag a melegvérű emlősökre biztonságosabb (permetrin hatóanyag) RESLIN PRÉMIUM-ot lehet alkalmazni földi kezelésekhez. De 2008. 08.22-től már ezt a készítményt se lehet forgalmazni, habár az eddig az időpontig forgalomba kerülő készítmények a szavatosságuk lejártáig felhasználhatóak. Egyébként a füstködös kezelés egy azonnali módszer a szúnyogmentesítésre.

És végszónak még annyit, hogy az egészségügyi vizsgálatok szerint az oldószerként használt gázolaj bizonyítottan rákkeltő hatású (IARC=1). De ez egyesek szerint csak az olcsóbb ipari gázolajokra (fűtőgázolajokra) vonatkozik... a jobb benzinkutakon már egész jó minőségű aromás származékoktól mentes üzemanyagot árusítanak, bár egyre drágábban. Azért alkalmanként (nem hetente), nagy szúnyogártalom esetén elviselhető a kezelés. Az viszont egyénenként változó, hogy ki mit tűr el: a gázolajszagú szúnyogmentes környezetet, vagy a szúnyogos, de tiszta levegőt. (megjegyzem, hogy vannak emberek, akik allergiásak a gázolajszagra, az esetükben ez a kérdés nem kérdés.)

A jó minőségű (aromás származékoktól mentes) gázolaj paraffinok (telített, alifás szénhidrogének) származékai, amelyek szén-dioxiddá és vízzé oxidálódnak el. A különböző minőségű gázolaj komponenseket a finomításnál alkalmazott frakcionált desztillációval érik el, vagyis más-más hőmérsékleti intervallumában veszik le őket a finomítóról.

A szúnyogok ritkítására napjainkban alkalmazható kémiai készítmények (idegmérgek) a szakirodalom szerint melegvérű emlősökre 5 nagyságrenddel kevésbé ártalmasak, mint a rovarokra.* (hozzáfűzés a válasz végén.)

Ez a legkényesebb válasz, és minden bizonnyal vannak ellenvélemények is. Próbálok a legegyszerűbben, legtömörebben írni, de néhol elkerülhetetlenek a kitérések. A hatóanyagokat, és nem a készítményneveket jellemzem.
A rovarok ellen alkalmazott vegyszerek különböző élettani funkcióik megváltoztatásával (gátlásával-serkentésével) avatkoznak be. (Idegmérgek, Fejlődést szabályozó anyagok, Magatartást befolyásoló anyagok)
Jelenleg a szúnyogok ritkítására alkalmazott kemikáliák az idegmérgek (neurotoxinok) csoportjába tartoznak. Az idegmérgek hátránya az, hogy minden idegrendszerrel rendelkező állatra hatnak kisebb-nagyobb mértékben** (magyarázat a válasz végén.).

Az idegmérgek az élőlények ingerületterjedését befolyásolják, hatásmechanizmusuk alapján három csoportot különböztetünk meg (az ábrán piros számokkal jelölve a hatás helyei):
1- acetilkolin-észteráz gátlók;
2- az ingerületátvivő anyag posztszinaptikus membránhoz való kötődését befolyásolók;
3- az idegmembrán ion-áteresztőképességét befolyásolók;

Néhány szó a kémiai ingerületterjedésről: A szúnyogoknál (rovaroknál) az idegsejteken belül elektromosan továbbítódik az ingerület, de az idegvégződések találkozásainál (axon-dendrit vagy axon-szoma szinapszisokban) kémiai ingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek) segítségével terjed az ingerület. Az ábrán a kolinerg-típusú (acetilkolin mediátorú) kémiai szinapszis van csak feltüntetve, a többi típus hasonló felépítésű. Az ingerületátvivő anyagok a membrán ionáteresztő képességét befolyásolják, ami az idegsejt nyugalmi állapotát változtatják meg. A membrán két oldalán potenciálváltozás lép fel, ami elektromos jelként (ingerület) továbbítódik az idegsejten belül. Az idegsejtek közötti kémiai ingerületáttevődés folyamata számos helyen és módon gátolható. Nyugalmi állapotban az idegsejt véglemez-membránjának két oldalán potenciálkülönbség lép fel (-90 mV), amit aktív transzporttal az ún.Na+ - K+ -ATP-áz pumpa tart fenn. Az ingerület az idegsejten belül elektromos jelként vándorol, majd az idegsejt végére (axon) érkezve kémiai ingerületátvivő anyagokat (neurotranszmitterek) szabadulnak fel a sejtben raktározott vezikulumokból (membránnal övezett néhány száz nm-es hólyagocska). A neurotranszmitterek a két sejt közötti résbe (szinapszis) jutnak, majd az ingerületet fogadó idegsejt (posztszinaptikus) membránján elhelyezkedő receptorokhoz kötődnek irreverzibilisen. A kötődés helyének megváltozik a térszerkezete, ez megváltoztatja a posztszinaptikus membrán ion-áteresztő képességét, és a membránon keresztül ion-áramlás indul meg az egyensúlyi állapot irányában. Néhány ezredmásodperc múlva a kötődő molekula leválik, és a lebontó enzimek segítségével inaktiválódik. Az ingerületterjedést a neurotoxinok a receptorok -, az ioncsatornák -, vagy a neurotranszmittert inaktiváló enzimek gátlásával, vagy serkentésével zavarhatják meg. (bővebben>> )

1- acetilkolin-észteráz gátlás: A szúnyogok(rovarok) idegi kommunikációjában fontos szerepet töltenek be a kolinerg-szinapszisok, ahol az igerületátvivő anyag az acetilkolin, amit a feladata teljesítése után az acetilkolin-észteráz inaktivál kolinra és ecetsavra. A foszforsav-észterek, és a zoocid karbamátok úgy fejtik ki hatásukat, hogy reagálnak az acetilkolin-észteráz enzimmel, így az nem tudja inaktiválni az aceilkolint, és lebontás hiányában egy tartós ingerületi állapot jön létre. (Először a folyamat eredményeként egy enzim-inhibítor kapcsolat jön létre, ami még megfordítható (reverzibilis), majd egy stabilabb komplex jön létre, amely folyamat már nem fordítható meg (irreverzibilis).

2- posztszinaptikus membránhoz kapcsolódást befolyásolók: Az idegmérgek egy másik csoportja úgy fejti ki hatását, hogy a szinapszisokban az ingerületátvivő anyagoknak a posztszinaptikus membránhoz történő kötődését gátolják. A neurotranszmittert fogadó idegsejt (posztszinaptikus) receptora általában valamilyen ioncsatornával kapcsolt, és az ingerületátvivő anyag kötődése térszerkezet-változást okoz, ami megváltoztatja a posztszinaptikus idegsejt membránjának az ionáteresztő képességét. Ez rövid ideig (néhány ezredmásodperc) lehetővé teszi a szabad ion-áramlást, majd az ingerületátvivő anyag leválik a receptorról és inaktiválódik.

3- az idegmembrán ion-áteresztőképességét befolyásolók: Idetartoznak a legrégebben használt klórozott szénhidrogének (A DDT-t elsőként 1873-ban írták le, de rovarölő hatása 1939 óta ismert), és a viszonylag modernnek számító szintetikus piretroidok.

A DDT úgy fejti ki hatását, hogy blokkolja a posztszinaptikus membrán receptoraihoz kapcsolódó Na+ -csatornák működését, azzal hogy az ingerületátjutást követően (0,1 msec) gátolják az ioncsatorna bezáródását, ezzel mintegy tartós ingerület keletkezik.
A piretroidok a piretrumok szintetikus származékai. A piretrumokat évszázadok óta használják rovarirtásra, és egy krizantémféle (Chrisanthemum cinerariaefolium) virágporából készítették. A természetes piretrum fololabil, azaz napfényre bomló, és az állandó testhőmérsékletű állatokban gyorsan lebomlik. A mesterségesen előállított piretroidoknak négy generációját különböztetjük meg. Ezek közül az első két generáció még megőrizte UV-sugárzásra (napfényre) bomló tulajdonságát, a III. és IV. generációs piretroidok azonban már nappal is stabilak maradnak. A piretroidok hatásmechanizmusa ugyanaz, mint a DDT-nél leírtak, azaz a Na+ -csatornák blokkolásával tartós ingerületet idéznek elő.

*= Óvatosságra int bennünket, hogy a korábban repülő szúnyogok ellen engedélyezett vegyszerek veszélyesek voltak. A legújabb felismerés szerint a biztonságosnak ítélt, tehát engedélyezett foszforsav-észereket /dichlorvos hatóanyag/ (pl. UNITOX 14ULV, UNITOX 100SC). 2006-tól kivonták a forgalomból feltételezett rákkeltő hatásuk miatt. Vagy a közismerten rossz hírű DDT-t is néhány éve még csodaszernek tartották (1948-ban még Nobel-díjat kapott a feltaláló, majd a 70-es években betiltották.), persze utólag már könnyű okosnak lenni.

**= A hatás függ a testmérettől, az ingerületterjedés típusától, és feltételezések szerint az idegrendszer fejlettségétől. (A szerves foszfátok (pl. dichlorvos /UNITOX./) a II. világháború alatt folyó ideggáz kutatás termékei. Erősebb koncentrátumban tehát a legfejlettebb idegrendszerű élőlényekre is hatnak. Ezért kell igen óvatosan bánni az alkalmazásukkal.)

Többféle biológiai módszer létezik (majd később ezekre is kitérek). A többféle lehetőség közül csak a mikrobiológiai módszert, azon belül is csak a nálunk legismertebb Bti-módszer hatásmechanizmusát említem meg. Egy természetben is élő talajlakó baktérium, a Bti (Bacillus thuringiensis ssp. israelensis) Ez a spóraképző baktérium egy fehérje alapú baktérium-toxint (méreganyagot) termel. Ezt kiszórva a vízfelületre, a vízben élő szervezetek elfogyasztják, de a méreganyag szelektivitásának köszönhetően csak a csípőszúnyog és a púposszúnyog lárváit pusztítja el.

Bonyolultabban a Bti-baktérium hatékonysága a spóraképzés folyamán a spóra mellett képződő fehérjekristályokon (delta-endotoxin) alapul, melyek protoxint tartalmaznak.

Ez a protoxin a szúnyogok lúgos kémhatású középbelében, az ott jelenlévő enzimek hatására kisebb fehérjekomponensekre (toxinokra) bomlik, és ezek jelentik a szúnyogoknak a halálos méreganyagot. A középbél felszínén speciális glikoproteinek találhatók, melyekhez specifikusan kapcsolódhatnak az egyes fehérjekomponensek. A bélfalhoz kapcsolódó toxinok pórusokat képeznek, melyeken keresztül a béltartalom iontartalma kiáramlik, helyére víz áramlik be. A bélsejtek megdagadnak és szétdurrannak. A hatást tehát nem maguk a baktériumok okozzák, hanem a fehérjetestek, melyeket termelnek.

A fehérjekristály akkor tudja kifejteni hatását, ha a következő feltételek érvényesülnek a célorganizmus belében:

a) Alkáli bélmiliő,

b) Specifikus bélproteázok (lebontóenzimek), melyek a fehérjekristályt (protoxint) lebontják toxinokra,

c) Speciális receptorhelyek a középbél hámsejtjein, melyekhez hozzákapcsolódnak a fehérjekomponensek,

Ezek a feltételek csak a szúnyoglárvák, különösen a csípő- és púposszúnyogok lárváinál találhatók meg. A Bti-baktériumot ezért csak a csípőszúnyog-lárvák gyérítésénél alkalmazzák.

De valójában nem a baktérium pusztítja el a szúnyoglárvákat, csak a spóraképződés során a spóra mellett képződő fehérje, tehát nincs is szükség a gyilkos hatás eléréséhez a Bti-baktériumra. Sőt, a toxintermelés tulajdonsága génsebészeti úton átvihető más szervezetekbe is, tehát már nem is a Bti-baktérium termeli a szúnyoglárvákat elpusztító méreganyagot.

(A hernyók, vagy burgonyabogarak.stb. ellen ható más Bacillus thurimgiensis törzsek toxintermelő tulajdonságát génsebészeti úton beépítik haszonnövényekbe (GMO), melyek a toxin tulajdonságával felvértezve védettek lesznek a hernyók, vagy burgonyabogarak.stb. ellen. Csak hát a szúnyoglárvák ellen ható toxint felesleges lenne beültetni növényekbe, mert a vértáplálékra szomjazó szúnyoglányok csak pihenni telepednek a növényekre.)

Több biológiai módszer ismeretes, a biológiai szúnyog-'irtás' alatt a hazánkban is alkalmazott mikrobiológiai Bti-módszert jellemzem.

Tulajdonság:	kémiai szúnyogritkítás:	biológiai szúnyogritkítás:
Hogyan hat	A rovarok ingerületvezetését blokkolja	A szúnyoglárvák táplálkozásán keresztül fejti ki hatását
Hatás célszervezete	Repülő rovarok ellen alkalmazzák	Csak az 1-3. lárvastádiumokra hat
Szelektivitás	Minden élőlényre hat, de az alkalmazott koncentrációban csak a rovarokat, és a vizi szervezeket pusztítja el (vízparttól -5/50 m- védőtávolság szükséges)	Csak a csípőszúnyog, és a púposszúnyog lárvákat pusztítja el, egyéb szervezeteknek ártalmatlan táplálék
Permetezés korlátai	Kedvezőtlen időjárási körülmények, (pl. kis szél (2m/s), eső...) gátolja a kezelést, amit csak a naplemente és a napfelkelte órájában lehet permetezni	A biológiai szer egész nap kijuttatható, csak a nagy szél gátolja a prtmetezést,
Permetezés helyszíne	A település légtere	A tenyészővizek felülete
Megelőző vizsgálat	Nem igényel különösebb elővizsgálatot, de célszerű egy szakértő véleményét kikérni hogy ne csak felesleges pénzkidobás és környezetszennyezés legyen a többszöri permetezés	Rovartani szakember megelőző terepfelderítése szükséges (szúnyoglárvák helye, fejlődési üteme...)
Kivitelezés elmulasztása	Nem lehet elkésni a repülő alakok elleni permetezéssel	Csupán néhány nap áll rendelkezésre a készítmény hatékony kijuttatásához

A környezetbarát védekezés első látásra drágább, de ha tudatosan végezzük (egy tapasztalt szakértő bevonásával), a biológiai Bti-módszerrel kezelt terület kb. 10-15-20%-a (védett terület méretétől, és a helyi adottságoktól függ) a kémiai módszerrel kezelt terület méretének.

A biológiai módszer esetében akár egész nap végezhető a kezelés, a szúnyoglárvák vízi aktivitása a meghatározó. Ez elsősorban a lárvák táplálkozási idejét jelenti, valamint a víz hőmérséklete is fontos. A biológiai módszer hatékonysága tavasszal a legjobb, mivel ekkor nagyrészt az árvízi szúnyogok megjelenése a szúnyogártalom okozója. Kora tavasszal a tenyészőhely vize hideg, de délre, délutánra a nap már felmelegíti. A szúnyogszakértőnek fontos feladata ebben az időszakban állandóan figyelni a lárvák megjelenését, és fejlődésének ütemét. A hideg hajnalokat követően nagyon fontos a folyamatos megfigyelés, mert csak néhány napig vannak a lárvák Bti-re érzékeny fejlődési stádiumban. Ha a kivitelezés ezt a rövid időszakot lekési, akkor már felesleges a drágább biológiai védekezést elvégezni, mert a méreganyagra már nem érzékeny szúnyoglárvákból és -bábokból néhány nap alatt kifejlődik a szúnyogártalom. Sokszor csak a média hírverése miatt végzik el a biológiai kezelést, de pár nappal később már szükség van kémiai védekezésre is.

A kémiai módszert alkonyatkor (esetleg pirkadatkor) érdemes kivitelezni. Alkalmazásánál több szempontra érdemes odafigyelni. Mivel a szúnyogok ellen alkalmazott vegyszerek valamennyi rovarra ártalmasak (inszekticid), ezért keresnünk kell egy olyan időpontot a kivitelezéshez, amely különbséget tesz a szúnyogok és a többi rovar aktivitási ideje között. A szúnyogfajoknak eltérő a napi aktivitása: A gyötrőszúnyogok (Aedes) általában pirkadatkor és alkonyatkor repülnek (de az erdei-fajok akár nappal is). A házi- és maláriaszúnyogok (Culex, Anopheles) alkonyattól kezdődően, és egész éjjel vadásznak áldozataikra. A mocsári szúnyogok (Taeniorhynchus) többnyire alkonyatkor, kisebb mértékben nappal is aktívak. Valamennyi szúnyog kerüli a tűző napot. Az erdei Aedes-fajok azért aktívak nappal is, mert az erdőben állandóan félhomály van. De az aktivitás idejét befolyásolja az időjárás is. Borús, párás időben nappal is aktívak az alkonyatkor repülő fajok.

Összegzésül azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy alkonyatkor ( vagy pirkadatkor) valamennyi szúnyogfaj repül, viszont alkonyatkor már az egyéb rovarok többsége befejezi aktivitását.

A szúnyogok teljes átalakulással fejlődnek, vagyis a petét és a lárva alakokat, a báb majd az imágó (repülő) alakok követik. A kémiai kezelést a szúnyogártalom megjelenésekor alkalmazzák a repülő alakok (imágó) ellen. A szúnyog petéire, lárváira és bábjaira tehát nem hat.

Nem gazdaságos a szúnyogártalom megjelenése esetén azonnal elvégezni a kémiai kezelést, érdemes megvárni a szúnyogártalom teljes kifejlődését. Sokan gondolják, hogy egyszerű dolga van a szúnyogos szakértőnek, hiszen amíg panasz van a szúnyogokra, addig csak szóratni kell az idegmérget ellenük (és a szúnyogokkal együtt a többi rovarra, a környezetre és többek között magunkra is). A szúnyogártalom kialakulásának folyamata meghatározható a tenyészőhelyek vizében a szúnyoglárvák és -bábok mennyiségéből. (Többek között ez elvárható egy szúnyogos szakértőtől.)

A szúnyogártalom megjelenésekor azonnal végzett kémiai kezelést néhány nap múlva gyakran a szúnyog-vadászat előtti állapot követi. Ez azzal is magyarázható, hogy a kémiai kezelés elpusztítja a repülő alakokat, a kezelést követően kikelt szúnyogok, csak kb. két nap múlva fognak bennünket molesztálni. De általában azzal szokták megindokolni a két nappal később megjelenő szúnyogártalmat, hogy szomszédos területekről berepülnek a szárnyas fejvadászok, de ez a történet többnyire csak a kisebb méretű településeken fogadható el.
Persze a nagyobb (gazdagabb) településeken más a helyzet. A szúnyogártalom ellen utólag, és többször is védekeznek, mert elsődleges szempont a szúnyogmentesség, és a turizmus zavartalansága. Bár a védekezés többszöri megismétlése nehezíti a rovar-közösségeknek, hogy kiheverjék az irtószer pusztító hatását.

A szúnyogok ellen alkalmazott kémiai vegyszereket "érintő idegméregnek" is nevezik, ugyanis addig hatásosak, amíg érintkeznek a célszervezetekkel. Tehát a cél, hogy minél hosszabb ideig tartózkodjon a vegyszer a szúnyogok aktivitási zónájában. Ez lehetőséget ad a kezelés szelektívebbé tételére, ugyanis (bővebben: Melyik napszakban érdemes a kezelést elvégezni? ) a szúnyogok a naplemente órájában tevékenyek általában, míg a többi rovar ekkorra már befejezte az aktivitását (vagy még nem kezdte el).
Sokat javít a helyzeten a védekezés technikája. Földi védekezésnél a melegködös eljárást (itt a vivőanyag általában a gázolaj) és az ULV-technikát (Ultra-Low-Volume= igen csekély mennyiség - 0,5-5 l/ha), míg légi kémiai védekezésnél az ULV-technikát alkalmazzák. Itt a cél, hogy a kijuttatott szer minél hosszabb ideig tartózkodjon a szúnyog repülő alakjainak aktivitási zónájában.
A melegködös eljárásnál a "füstköd" (smoke-füst + fog-köd = smoge-füstköd) hatása akkor eredményes, ha a "köd" legalább 15 percig lebeg a szúnyogok aktivitási zónája felett. A lebegő anyag cseppmérete 0,5-50 mikrométer. (bővebben: Hogyan működik a "füstölgő szörnyeteg" (földi kezelés)? )
Az ULV-technikát a területegységre kijuttatott permetlé mennyiség alapján értelmezzük. Ennél a módszernél a szórófejből kijutó szemcsék nagy része az 50-60 mikrométer-es tartományba esik. A porlasztás során arra kell törekedni, hogy a szórófejből kijutó cseppekből egységnyi felületre minél több jusson. Ekkor a kijuttatott vegyszer lassan, lebegve ér földet, kb. 20 perc alatt. Ezért is fontos, hogy a kezelésnél ne legyen szél (max. 2m/s), hiszen a szél 20 perc alatt egészen más területekre juttatja el a rovarokra halálos anyagot. A kémiai kezelés hatékonyságát befolyásolják tehát az időjárási tényezők is: a szélerősség, a hőmérséklet, a páratartalom... Az optimális kijuttatási módszert a szúnyogos kezelésért felelős szakemberek határozzák meg.

Ameddig jelen van a szúnyoglárvák számára toxikus "delta-endotoxin" a tenyészőhely vízterében. Ez nem tart hosszú ideig, mivel valamennyi vízi szervezet számára táplálékforrást jelent a Bti-baktérium, azonban az alkalmazott koncentrációban csak a csípőszúnyog-lárvákat pusztítja el. De egy sikeres biológiai kezelést követően akár 10-14 napra is elmaradhat a szúnyogártalom, hiszen a kezelést követően előröl kezdődik a kétszárnyúak rendjére jellemző teljes átalakulás folyamata (pete-lárva-báb-repülő alak). A kicsi alapterületű településeken számolnunk kell a nem kezelt területekről történő imágók bevándorlásával.

A kémiai kezelést követően 48 órán át lehet mérni a hatékonyságot. A kémiai kezelés csak a repülő szúnyogokat (imágókat) pusztítja el, a teljes átalakulás egyéb fázisaiban levőkre hatástalan. A kezelést követően a bábokból előbújó újabb egyedekre már hatástalan. Mégis, azért lehet 48 órán keresztül ellenőrizni a hatást, mert a frissen kikelt szúnyognak még szüksége van egy-két napra, míg szárnyai (melyek a víz alatt a bábbőrben alakultak ki) megszáradnak és megszilárdulnak, tehát a repülésre alkalmasak lesznek.
Ha a kémiai kezelés a szúnyogártalom optimumában történik, akkor a kezelést követően nem várható jelentős mértékű szúnyogártalom. (Ezen feltételek teljesüléséhez szükséges a csapadék, vízjárás, hőmérséklet és egyéb ökológiai paraméterek kedvező együttállása.)
A biológiai kezelés hatékonyságának mértékét a kezelést követően életben maradt lárvák számából lehet következtetni. Jól időzített kezelést követően néhány napig (4-5) biztosan nem találunk szúnyoglárvákat, és ezt követően is csak lárvaállapotban lesznek jelen a szárnyas fejvadászok. Fontos az eredményes védekezéshez a tenyészőhelyek előzetes feltérképezése, a szúnyoglárvák életmódjának, és tartózkodási helyüknek az ismerete.

Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy az időjárás a szúnyogok legnagyobb természetes ellensége. Ha nem avatkoznánk be a szúnyogok ritkításával, akkor a kedvezőtlen időjárás pusztítana el a legtöbbet közülük. Tehát a nagy szúnyogártalmat követő hideg, szeles, esős időben (vagy nagy szárazság esetén) felesleges a rovarvilágot kémiai vegyszerrel is pusztítani. A kémiai szúnyog-ritkítás az időjárás szempontjából érzékenyebb, hiszen a vegyszert a szúnyogok aktivitási zónájába kell juttatni, és ott kell tartani kb.15-30 percig. A jól időzített vegyszer lassan lebegve jut el a talajra, ehhez azonban több tényező szükséges.
Csapadék: Esőben nem lehet harcolni a szúnyogok ellen, egyrészt, mert az esőcseppek amúgy is leverik a levegőben lebegő vegyszer-cseppeket, másrészt, mert a szúnyogok sincsenek jelen a szabad légtérben, védett helyekre menekülnek. De az esőt megelőzően vadul támadnak a magas páratartalom miatt a szúnyogok.
Szél: A kémiai permetezés során a kiszórt vegyszer cseppmérete nagyon csekély (0,5-60 mikrométer (0,5-60×10 -6 m)), ezért a lebegő anyagot a rendelkezésre álló 10-20 perc alatt messzire sodorhatja a legkisebb szellő is. Jelenleg a szúnyogok ritkítására használt kémiai vegyszerek melegvérű emlősökre öt nagyságrenddel biztonságosabbak, mint a rovarokra. Viszont vízi szervezetekre (vízibolha, halak, algák, rovarlárvák...stb) nagyon mérgezőek. Ezért 2 m/s feletti szélerősség esetén tilos a légi-kémiai szúnyog-irtás. A vízparttól különböző méretű védőtávolságokat kell betartani (deltametrin-5 méter, permetrin-50 méter). Azt már bizonyára senki nem számolta ki, hogy 2 m/s szélsebesség esetén 10-20 perc alatt a gyilkos szer 1200-2400 métert is megtehet... Illetve a szúnyogok előszeretettel tartózkodnak minél közelebb a vízparthoz, de egyébként is a vízparttól mért 5 méteres védőtávolságot nehéz betartani egy 100-150 km/h sebességű repülőgépről.
Inverzió, termikus feláramlás,: Inverzió azt jelenti a meteorológiában, amikor a magasság emelkedésével a hőmérséklet növekszik, azaz a hőmérsékleti gradiens megfordul. A felszín közelében a hőmérséklet negatívabb, mint a magasabb helyeken.
Az inverzió okozza a termikus áramlást. A levegő felmelegedése a földterület hőmérsékletétől függ. Az inverzió a nappali felmelegedés és megerősödő szél hatására a következő nap délelőttjén rendszerint feloszlik. A termikus feláramlás a nagyon apró permetlé cseppek elsodródási távolságát még tovább növelheti. Ezért a kezeléseket a napfelkelte, vagy a naplemente órájában lehet csak elvégezni, és szerencsés körülmény, hogy ez az időszak egybeesik a legtöbb szúnyogfaj aktivitási idejével.

Igen, a DDT (diklór-difenil-triklóretán), bár a szúnyog bábjaira kevéssé hat. Elsőként 1874-ben állította elő O. Zeidler, de rovarölő tulajdonságát 1934-ben Paul Hermann Müller fedezte föl, ezt 1948-ban orvosi Nobel-díjat jutalmazták. Nagy előnye volt, hogy hatása hosszú ideig megmaradt, de később rájöttek, hogy ez az előnye a hátránya is egyben, mert nem (nehezen) távolítható el a környezetből.
Ismert káros hatásai továbbá:
- emlősökön mutagén (örökítő anyag öröklődő megváltozását okozza),
- kromoszóma abberrációt okoz (kromoszómákat rendellenesen megváltoztatja),
- lehetséges emberi rákkeltő, a GAP 2000 adatbázis szerint 2B a besorolása,
- a szervezetben felhalmozódik (akkumulálódik).

1968-ban a világon elsőként hazánkban tiltották be a gyártását, de a '70-es évekig még használták a meglévő készleteket. (Hiába, spórolós nemzet vagyunk, ha valami ártalmas, azért még elhasználjuk a készleten levő anyagot, hiszen fizettünk érte. valami ilyesmi történt 2006-ban is a dichlorvossal /UNITOX 14ULV, UNITOX 100SC/).

Viszont a malária visszaszorításában, és a II.vh.utáni tetvetlenítésben kiemelkedő szerepe volt. Afrikában nagymértékben alkalmazzák jelenleg is, kb. 35.000 tonnát szórnak szét belőle évente. Azon mérlegelés alapján, hogy jobb a DDT-vel, és káros hatásaival együtt élni, mint maláriától gyorsan meghalni. A DDT hatásmechanizmusáról a Hogyan hat a kémiai kezelés? -válaszában találunk információt.

Jelenlegi tudásunk szerint nem. A szúnyog, ha csak érintőlegesen találkozik a vegyszerrel, akkor elpusztul (ezért hívják érintő idegméregnek).

Sokan szeretnék a fertőzést a szúnyogok, szúnyogosok rovására írni, de a jelenleg alkalmazott szerek öt nagyságrenddel kevésbé hatásosak a melegvérű emlősökre. Ez az érték azonos testtömeg esetén igaz, vagyis még meg kell szorozni az "ember/szúnyog" testsúly hányadossal.

Sokkal inkább veszélyesebb lehet a vivőanyag, vagyis amiben a vegyszert feloldották, hogy ki tudják szórni (Földi kezelésnél például jelenleg gázolajat használnak vivőanyagként, ami egyébként bőrrákkeltő, lásd még: Hogyan működik a "füstölgő szörnyeteg" (földi kezelés)?). Egyébként a permetrin hatóanyagból 5 grammnyi szert, a deltametrin hatóanyagból 1 grammnyi szert juttatnak ki hektáronként. Légi kijuttatásnál a vivőanyag (oldószer) akár víz is lehet.

A szúnyogellenes szer emberekre gyakorolt ártalmától nagyobb a realitása, hogy a globális felmelegedés hatására hazánkba bevándorló újabb szúnyogfajok, újabb betegségeket fognak elterjeszteni. Az is valószínű, hogy az új betegségek ellen az itt élő emberekben nincs meg a védekező mechanizmus, ezért az új betegségek erősebb tüneteket okozhatnak, mint jelenlegi hazájukban. Lehetséges például a maláriaszúnyogok (Anopheles), és az általuk terjesztett betegségek megjelenése.

Ijesztő csípésnyom származhat még kevéssé ismert vérszívó rovartól is (pl.púposszúnyog). A púposszúnyog v. cseszle a Maros-menti területeken nagy árvizeket követően szokott megjelenni (pl. 2000-, 2006-os árvíz), mikor lárvája a gyors folyású patakokból a Maroson keresztül eljut akár Szegedre is (A púposszúnyogok lárvái hegyi patakok oxigéndús vizeiben fejlődnek).

De találkoztam már olyan feltevéssel is, miszerint a biológiai lárvairtáskor a vízbe jutó méreganyag fertőzi meg a szúnyogok szívókáját. A repülő szúnyog a teljes átalakulás után úgy hagyja el a bábbőrt, hogy a szívókája nem is érintkezik a vízzel, s utána se mártja bele a szívókáját a vízbe (pl. ivásra...). Tulajdonképpen csak lárvastádiumban érintkezik táplálék formájában a Bti-toxinnal, és ha nem pusztulna bele, akkor emésztőenzimei lebontanák a méreganyagot.

A delta-endotoxin (méreganyag) megjelenése tulajdonképpen független a szúnyog-"irtásra" használt Bti-baktériumtól.

Kedvezőtlen körülmények között a Bacillus thuringiensis(Bt) vegetatív sejtek spórákká alakulnak. A spóra alak a baktériumok életciklusának egyfajta szunnyadó állapota, amely segítségével a baktérium szervezete vár a kedvezőbb életkörülményekre. A Bt különbözik a többi baktériumsejttől, mert a spóraképződés 5.stádiumában az exospóriumon belül képződik egy fehérjetermészetű, kristályszerű komplex (delta-endotoxin). Ez a parasporális részecske a Bacillus thuringiensis toxikus alkotóeleme.

Tehát a szúnyoglárvák mérgezését okozó delta-endotoxin a spóraképződéssel egyidejűleg képződik, de független a Bti-baktériumsejttől. A baktériumsejtet akár el is lehet pusztítani (mint ahogy a készítmények leírásában sokszor szerepel, de valójában nem igaz), a toxintermelő tulajdonság egy baktériumsejten belül lévő plazmid örökítőanyagában van kódolva.

Elegendő ezt a plazmidot beültetni egy másik baktériumfajba, s így a rovarpusztító tulajdonságot is az új baktériumfaj fogja termelni. De a Bacillus thuringiensis-nek 34 alfaját (változatát), és több mint 800 törzsét ismerjük.

Ezek különböző rovarcsoportokra toxikusak (hernyók, krumplibogarak, kukoricamoly. stb.), így a toxikus tulajdonságért felelős génszakaszt beépítik növényekbe is (transzgénikus növények, GMO).

A szúnyogok ellen toxikus Bti (Bacillus thuringiensis ssp. israelensis) kimaradt ebből a "növénynemesítési" hullámból, mert ugyebár az ember nem akarja a növényeket megvédeni a szúnyogoktól.

Persza a fiú-szúnyogok (és egyébként leányzók is, ha nem akarnak petét érlelni) növények nedveit fogyasztják táplálékként. Ha a fiúkat elpusztítanánk, akkor. na jó, van vagy két szúnyogfaj, amelyik párzás nélkül is szaporodik. De nem akarok ezzel ötleteket adni, mert még a végén a GMO-ellenes szervezetek között is ellenségeket szereznék.

Nagyon sokan teszik fel manapság ezt a kérdést. Nem lehet erre felelősségteljesen biztos választ adni. Az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO) az egyik része (IARC) csak az ilyen jellegű kérdésekkel foglalkozik. A válaszadásomban főként internetes linkekre fogok hivatkozni.

Az én jelenlegi tudomásom szerint a ma alkalmazható szerek biztonságosak, de néhány évvel ezelőtt még használtak egyes helyeken még olyan hatóanyagú vegyszert, amelyet a fenti szervezet már nem javasolt, feltételezett rákkeltő hatása miatt.

Ez a hatóanyag a "dichlorvos" (magyar elnevezés: diklórfosz, de ezen a néven nemzetközi irodalomban nem lehet rátalálni /olyan ez, mintha a -Charlie- nevet magyarul -Csárli- ként írnánk le/), és légi szúnyogirtásnál az UNITOX 14 ULV-t, földi melegködös kezelésnél az UNITOX 100 SC elnevezésű formulációját alkalmazták a szúnyogok elleni harcban, bár ismert volt, hogy a készítmények rendkívül mérgezőek emlősökre és madarakra. (IARC besorolása 2B, azaz lehetséges emberi rákkeltő... patkányokon bizonyítottan rákkeltő, de az emberi vizsgálatokat nem lehet elvégezni).

Egyébként 2005-ben ezt a szert használták Budapesten a II.kerületben, ami a Levegő munkacsoport jóvoltából nagy felháborodást keltett. Érdemes megjegyezni, hogy van ahol egyszeri alkalmazás is olyan lavinát indít el, aminek az eredménye, hogy a felhalmozott készleteket még ugyan kiszórták, de végül 2007-től már betiltották a "dichlorvos" hatóanyagú készítményeket.

Máshol azonban évente akár harmincszor is (!) kezelték a lakossággal együtt a szúnyogokat is, talán az ilyen jóindulatúan vehemens szervezetek hiányában. Azért itt is méltatlankodik a lakosság a Délmagyarország c. napilap internetes fórumán, hisz a szúnyogirtás hosszabb távon sokkal nagyobb kárt okoz, mint a szúnyogok.

A "dichlorvos"-t egyébként 1955-ben írták le, és 1980 óta Magyarországon is alkalmazták a szúnyogok elleni harcban, és csak 2006-tól került tiltólistára. A hatásáról Darvas Béla c. egyetemi tanár, az MTA doktora írt egy tanulmányt, melyet itt letölthettek.

Sovány vígasz, hogy országos viszonylatban ezt a kockázatos kemikáliát egyre kisebb mennyiségben alkalmazták. Szegeden az utolsó pillanatig is kizárólag ezt a vegyületet használták a "szúnyogok" ellen, mind a légi-, mind a földi szúnyogellenes vegyszerhasználatnál, pedig mindkét kivitelezésnél létezik ennek a baljóslatú vegyületnek alternatívája is. (2006.adatok, 2005.adatok, 2004.adatok, 2003.adatok)

A biológiai módszer eredményesebb, környezetbarátabb, és helyesen kivitelezve olcsóbb is, mint a biológiai módszer, csak az alkalmazása munkaigényesebb, jóval egyszerűbb az idegméreg alapú vegyszert kipermetezni. Az eredményes alkalmazáshoz nélkülözhetetlen egy két-három éves szakértői elővizsgálat.

Az árvízi-szúnyogok (Aedes fajok) tenyészővizei jól meghatározhatóak. Érdemes kora tavasztól figyelni a megjelenésüket, és a fejlődésüket, mert ha az első generáció ártalmatlanításáról lekésünk, akkor a kifejlődő repülő alakok petéikkel mindig fognak gondoskodni újabb generációkról.
A vízfelszínre petéző (Culex, Anopheles...) fajok ellen már jóval nehezebb biológiai módszerrel védekezni, de ez se lehetetlen. Mivel a szúnyogok fejlődésére alkalmas vízfelületek nagy része magánterületeken helyezkedik el, ezért szükséges a lakosság felvilágosítása a kezelési módszerről, és persze a társadalmi összefogás.

A Bti-módszer esetében a szúnyoglárvák tenyészővizeibe kell eljuttatni a toxikus anyagot, amit a szúnyoglárvák táplálékként fogyasztanak el. Valamennyi vízben élő élőlény elfogyasztja, de hatásmechanizmusánál fogva (lásd: Biologiai módszer leírása) a csípőszúnyoglárvák ellen a leghatékonyabb.
(Sokan össekeverik a piros színű élővizekben takargő árvaszúnyog-lárvákat, a valódi csípőszúnyog-lárvákkal. Ellenük a biológiai módszer a csípőszúnyogok ellen előírt dózisban hatástalan, és felesleges, de egy tapasztalt entomológus könnyen kiküszöbölheti ezt a tévedést.)
Rovartani szakértőre azért is szükség van, hogy felismerje a szúnyoglárvákat (a csípőszúnyogfajok azonosítása azért is fontos, mert nem minden faj támadja az embert), meghatározza az érzékeny állapotukat, és eldöntse, hogy gazdaságos-e a biológiai védekezés.

Nem nevezhető klasszikus értelemben vett módosított szervezetnek, vagyis nem változtatták meg az eredeti tulajdonságát, ugyanakkor az egyes gyárak biztosan (nem bizonyított) genetikeilag is megjelölték a saját termékeiket. (A jelenleg kenyérforrásként termesztett búza inkább nevezhető genetikailag módodított szervezetnek).

A Bt (Bacillus thuringiensis) baktériutörzset 1901-ben izolálta (mutatta ki) Ischiwata (Japán) egy elpusztult selyemhernyóból, azonban 1911-ben újra felfedezték Németországban Thüringiában, amiről az elnevezése is árulkodik. Jelenleg 34 alfaja, és többmint 800 törzse ismert. Természetes talajlakó spóraképző baktériumok, melyekben a spóraképzés során entomopatogén*-toxinok (delta-endotoxin) is termelődnek.
A Bti (Bacillus thuringiensis ssp. israelensis) alfajt 1976-ban izolálta a Negev-sivatagban (Izrael) a bácskai (magyar) születésű Yoel Margalit egy elpusztult csípőszúnyog-lárvából.

Több alfajnak a toxint kódoló génszakaszát beültették már növények genetikai állományába (GMO), aminek következtében az entomopatogén tulajdonság átöröklődött, vagyis az adott növény rezisztens lett a beépített fehérje-toxin célszervezete ellen.
(B.t.kurstaki=molylepkék hernyói ellen; B.t.morrisoni=hernyók ellen; B.t.tenebrionis=burgonyabogár ellen... /A csípőszúnyogok ellen ható B.t.israelensist nem szerkesztették be gazdasági céllal egy növény genetikai állományába se, mivel a csípőszúnyogok nem a növények kártevői/)

*=entomopatogén - rovar kórokozó